Vajon milyen lehet az, amikor az évek során munkaköröket váltasz ugyan, de céget nem? Amikor egy cégen belül olyan szakmai lehetőségeket ajánlanak fel, amellyel a továbbfejlődésedet célozzák, és így sikeresen végigjárhatod a céges ranglétra fokait? A Septimia Resort csapatának két oszlopos tagja, Pál Csaba és Benedek András (Bandi) testközelből megtapasztalták mindezt, így hadd meséljenek ők maguk a cégnél betöltött kezdeti és jelenlegi szerepükről.
Mióta vagytok a Septimia csapatának tagjai?
Csaba: Ha lehet így fogalmazni, már régi bútordarab vagyok a cégnél. Idén júniusban volt a 13. évfordulóm a Septimiánál.
Bandi: Karácsonyi ajándékként kaptam az alkalmazásom, ma is emlékszem: 2011. december 14-e volt. Frissen végzett egyetemistaként ez volt életem első igazi munkahelye.
Mi az, ami a leginkább megfogott itt, amiért azóta is a Septimiánál dolgoztok?
Cs.: A vezetőség mindig igyekezett a családias hangulat megteremtésére. Egy olyan fiatalos, ütőképes csapat felállítására, akik megállják a helyüket a vendéglátói szektorban. A családias hangulat mellé társult egy idő után a bizalom és az ebből eredő biztonságérzet is. Tehát a hátam mögött hagyott éveket a Septimiában a családias hangulatnak, a biztonságot és bizalmat nyújtó vezetőségnek, illetve a segítőkész kollegáknak tudhatom be elsősorban.
B.: Hűha, ez igazán összetett kérdés... Talán az első és legfontosabb, hogy jól érzem magam itt, jókedvvel jövök dolgozni, folyamatosan új kihívások elé nézünk, így nem unalmasak a mindennapok, nem mókuskereket hajtjuk. A jó munkaközösségnek hála ez a második családunk, hiszen nagyon sok időt töltünk együtt. Ami még nagyon fontos az az anyagi biztonság, amit a mai világban sokan természetesnek vesznek, viszont a színfalak mögül nézve nagyon nehéz ezzel naprakészen rendelkezni. Itt váltam legényből férfivé, itt lettem férj, majd a későbbiekben két kissrác boldog apukája. Ezt mind a Septimia mellett és a csapattal együtt éltem meg.
Csaba, ha jól tudom, te az éttermet vezeted, Bandi te pedig értékesítesz. Hogyan, honnan jutottatok el idáig?
Cs.: Igen, két éve, hogy étteremvezető, ha úgy tetszik, étteremmenedzser vagyok a Septimiánál. De az ezt megelőző években több munkakört is betöltöttem, tehát nyugodt szívvel mondhatom, hogy aki fejlődni, tanulni szeretne, az nálunk megteheti. Négy évet dolgoztam a kezdetek kezdetén uszodamesterként a wellness részlegen, ahol beletanultam a báros és pincér szakmákba is. Ez idő alatt bővült ki a Septimia a bowling bár részleggel és kaptam egy felajánlást, hogy nem-e próbálnám ki magam pincérként. Nyilván éltem a lehetőséggel, ami magával is ragadott. Szerettem és mind a mai napig szeretem ezt csinálni, emberek között lenni és valami jót, valami pluszt nyújtani számukra.
A felszolgálói pályámat a Covid megjelenésével hagytam abba, ekkor kaptam meg előléptetésem az étteremmenedzseri pozícióra, amelyet rögtön el is vállaltam. Nem szakadt meg teljesen a kapcsolatom a felszolgáló szakmával, mivel van, hogy most is beugrom egy-egy kolléga helyett, és ilyenkor nagy örömömet lelem benne. Ezek a fejlődési lehetőségek, kihívások tartottak itt az eddigi évek folyamán.
B.: Teljesen zöldfülűként érkeztem, akkoriban fejeztem be az egyetemet, egy egészen más szakirányú végzettséggel, minimális vendéglátói tapasztalattal. Mindezek ellenére étteremvezetőként kezdtem a tevékenységem, majd következett egy nagyon kemény év, tele megpróbáltatással, kemény munkával, kihívással, nélkülözéssel. Nagyon sokat kellett fejlődnöm, meg kellett tanulnom rendszerben dolgozni, együttműködni, vezetőként gondolkodni. De nem adtam fel és lassan-lassan beérett a kitartó munka gyümölcse, a kollégáimnak és a munkáltatóim bizalmának köszönhetően sikereket kezdtem elérni, míg végül egészen belejöttem. Közben a cég folyamatos változásokon ment át, így az én munkaköröm is erre-arra alakult. Az évek során voltam konyhavezető, rendezvényszervező, jelen pillanatban pedig értékesítőként dolgozom. Felelősségi köröm alá tartozik minden, ami F&B és wellness szolgáltatást jelent.
Mivel foglalkoztok nap mint nap? Milyen feladatokat láttok el?
Cs.: Az eseményeink szervezésével és lebonyolításával járó adminisztratív feladatokat látom el. De ami számomra a legnagyobb feladat, az az, hogy minél több vendég menjen el tőlünk úgy, hogy hamarosan visszatér, mert 100 %-ban elégedett volt mindennel, amit számára nyújtottunk. A vendégeink elégedettsége mellett szeretném, hogy a csapatom, a munkatársaim is elégedettek legyenek. Ez az én motivációm, küldetésem.
B.: Fő feladatom az értékesítés. Én felelek azért, hogy a különböző egységeinkben bőven legyen meló, azaz, hogy az éttermünket és a wellness részleget vendéggel töltsem meg. Van egy fix munkaidőm, viszont a nap bármely szakában a kliensek rendelkezésére állok. A marketingosztállyal közösen azon dolgozunk, hogy új és új dolgokat, csomagokat, területeket találjunk ki és azokat értékesítsük. A napom nagy részét a telefonálás, levelezés, ajánlatkészítés, a szerződéskötések és tárgyalások töltik ki, és az számít nekem jó napnak, amikor a telefonom lemerül, mert akkor tudom, hogy folyamatosan égett a drót.
Az elmúlt három évben eléggé felborult a világ, azt hiszem sokunk számára, és szembesülnünk kellett azzal, hogy ami természetes volt, az már nem az, és ami elképzelhetetlen volt, az ma a valóság. Amíg a Covid előtti időszakban játszva szereztünk ügyfeleket, addig ma újra meg kell tanulnunk tudatosan eladni, klienseket bevonni. Képzéseket végeztünk és végzünk folyamatosan, így ez idő alatt nagyon sokat tanultunk, és ezt a tudást igyekszünk hatékonyan a gyakorlatba ültetni.
Mi volt a legnagyobb munkahelyi kihívás, amivel a Septimiában találkoztál?
Cs.: Amint látható itt számos lehetőséget kapok a tanulásra, önmagam továbbfejlesztésére. Ezzel együtt a legnagyobb kihívás számomra az, hogy sikeresen továbbadjam mindazt, amit tanultam. Tehát azáltal, hogy én képzem magam, a csapatomat is tudjam képezni, előre vinni. Ezt azért tartom kihívásnak, mivel manapság az emberek eléggé zárkózottak. Nem képesek segítséget elfogadni, talán mert azt hiszik, hogy ezáltal kevesebbek lesznek. Nehezen fogadják a változásokat, az új dolgokat. Én ezen próbálok javítani, mert úgy gondolom, az halad előre, aki képes a gyors változásra, és az új dolgokat nem akadályként, hanem teljesítendő kihívásként éli meg.
B.: Volt egy évünk, amikor főszezonban konyhai válsághelyzettel kerültünk szembe, és felkértek arra, hogy vezessem a konyhát. Itt nem a főzés, hanem a szervezés, beosztás, fizetés stb. voltak a fő feladataim. Visszaemlékszem, hogy ezt elsőre nehéz feladatként éltem meg, nagy volt a nyomás és az elvárás, de nem sokra rá megoldódott a helyzetünk, minden és mindenki a helyére került. Ez volt az itt töltött éveim legnehezebb periódusa.
Elmeséltek egy kedves sztorit, ami a munkahelyetekhez köthető?
B.: A legkedvesebb sztorim az, amikor 2014-ben magánhasználatra kaptam egy cégautót. Korábban nem volt szó erről, hanem egyszer csak Lóri és Pityu hátra hívtak az udvarra és átadták a kulcsot, azzal az üzenettel, hogy „ameddig a cégünk alkalmazottja vagy, addig ezt az autót szabadon használhatod”. Későbbi beszélgetéseink során kiderült, hogy mindenképpen jutalmazni szerették volna a munkámat, a gyors fejlődésemet és a cég iránti lojalitásomat egy olyan dologgal, amire akkoriban a legnagyobb szükségem volt.
Miért ajánljátok a Septimiát mint munkahelyet az álláskeresőknek?
Cs.: Cégünket baráti, családi hangulat jellemzi. Hosszú távra tervezünk, ami azt vonja magával, hogy olyan munkatársakat keresünk, akik velünk együtt hosszú távra terveznek. Mindez kiemelkedő fizetéssel, pontos elszámolásokkal, különféle motiváló juttatásokkal és hosszú távú biztonságérzettel párosul. Nem utolsósorban fejlődési lehetőségekkel, amit az én példám is nagyon jól alátámaszt.
B.: Stabil munkahely vagyunk, fejlődési lehetőséggel, jó munkaközösséggel, folyamatos kihívásokkal, stabil kereseti lehetőséggel. Ha az ember elszánt és itthon akar dolgozni, akkor hozzánk hasonlóan alázatos munkával és kitartással valós sikereket tud elérni itt.
