Millenniumi generáció, avagy a job hopper nemzedék. És nem ez az egyetlen sztereotípia, amit erre a korosztályra aggattak. Elkényeztetett, lusta, nem szeret dolgozni, nem tud elköteleződni, felelőtlen és még sorolhatnánk azokat a negatív jellemzőket, amik gyakran elhangzanak a millenniumi munkavállaló kapcsán.
Óriási figyelmet kapnak a nyolcvanas évek után, de még az ezredforduló előtt születettek, ami azzal is magyarázható, hogy jelenleg a legnagyobb arányban ők vannak jelen a munkaerőpiacon. Számos kutatás és statisztika igazolta már, hogy a generációk közül valóban az Y vált a leggyakrabban munkahelyet. Az is számtalanszor bebizonyosodott korábban, hogy a váltás hátterében az alacsony elköteleződés, vagy annak teljes hiánya áll.
Ráadásul az Eurostat adatai szerint a munkaképes fiatalok (20 és 34 év közöttiek) 17%-a nem dolgozott és nem is képződött sehol tavaly Magyarországon, ami körülbelül 340 000 főt jelent. Ez az arány egyébként megegyezik az európai, 16,5%-os átlaggal.
Mégis mi történik az Y és az őket követő Z generációval? Tulajdonképpen semmi különös. Legalábbis semmi olyan, ami eddig ne történt volna – derült ki a Paw Research Center összehasonlításából:
2016-ban a milleniumi nemzedék munkahelyi szokásai pontosan megegyeztek azzal a viselkedési mintával, amit az elődje, azaz az X generáció mutatott ugyanennyi idősen 2000-ben. 2016-ban a 18 és 35 év közöttiek 63,4%-a maradt tovább ugyanazon a munkahelyen több, mint egy évig, míg 2000-ben az X generáció 59,9%-a mondhatta el ugyanezt magáról. Azoknak az aránya, akik több, mint 5 éve dolgoztak ugyanazon a munkahelyen 2016-ban 22% volt, 2000-ben pedig majdnem ugyanannyi, 21,8% volt. Ezek az adatok valóban nem árulkodnak hivalkodó eltérésekről a generációk között.
Lehet, hogy az Y generációsok, sőt még a Z-sek is nehezen tartanak ki (bár ők még friss szereplői a munkaerőpiacnak) hosszabb ideig egy munkahelyen mellett, és állandóan igénylik a változást, mégsem tesznek semmi ördögtől valót. Csak hozzák a fiatal munkavállaló jellemző viselkedési mintáit, amit természetesen az aktuális munkahelyi körülmények felerősíthetnek.
A Groupama Biztosító országos, reprezentatív kutatásából (2019) a sztereotípiákat megcáfoló eredmények születtek. A millenniumiak többsége éppúgy szeretne évekig ugyanazon a munkahelyen maradni, mint bárki más a munkaerőpiacon. A legfiatalabb munkavállalók 58%-a minél tovább, de legalább 5-10 évig szeretne egy munkahelyen dolgozni. Szintén nincs nagy eltérés az idősebb generációaokhoz képest, akik közül 62% nyilatkozott ugyanígy.
Lehet, hogy az Y és Z generáció tagjai könnyebben felállnak az asztaltól, mint mások, de nekik is ugyanúgy vannak félelmeik a váltáskor. A kutatás szerint leginkább az új közösségtől tartanak, valamint attól, hogy az új munkahely nem az, aminek látszik, és nem tartja be az állásinterjún elhangzottakat. A csapatnak a megtartásban is óriási szerepe van, egy kialakult, jó közösséget nem szívesen hagynak ott a fiatal munkavállalók sem, és annak következtében még inkább tartanak a beilleszkedéstől az új helyen.
A szokásos kétségeken felül rájuk nehezedik még a súlya annak a látványnak is, miszerint a szüleik akár 30 éveket töltöttek el egy munkahelyen fejlődés nélkül, kilátástalanul, mindezt akár úgy, hogy a családi életük látta kárát. A két legfiatalabb generáció a munkaerőpiacon attól tart, hogy ugyanarra a sorsa jut, mint a szüleik évada.
Mindettől függetlenül a generációs különbség továbbra is létező jelenség a munka világában, csak fontos látni, hogy a millenniumi generáció főbb ismérve nem a munkakerülés, sőt épp ellenkezőleg, annak a munkahelynek a szűntelen keresése, ahol végre biztonságban tudhatják karrierüket.