Garaj Zsuzsanna a karrierváltás során megtapasztalta, hogy nem egyszerű elhelyezkedni, ha az új területen még a tapasztalatgyűjtés zajlik. Gyógytornászként végzett, a gyógyszeriparban eltöltött évei után pedig a pszichológia szak és HR szakma felé vette az irányt, ahol kellett egy kis idő, amíg egy karrierváltókra is nyitott helyet talált, ahol teljesültek a várakozásai.
Hogy indult a pályád, mivel foglalkoztál a karrierváltás előtt?
Egy kicsit kacskaringós volt az utam, mert eredetileg gyógytornászként végeztem a Semmelweis Egyetemen. Ez az első diplomám, izgalmas volt ezt tanulni, de amikor elkezdtem aktívan művelni, kevésbé találtam vonzónak. A segítő része tetszett, de összességében nem állt hozzám közel. Tágabb perspektívára vágytam szakmailag, illetve sok minden más is érdekelt. Nem feltétlenül szerettem volna valamilyen egészségügyi intézményben maradni, annál is inkább, mert ez nem túlságosan vonzó perspektíva ma Magyarországon. Szerettem volna az angolt használni, karrier lehetőséget látni magam előtt.
Mi következett ezután?
A gyógyszeriparban kezdtem dolgozni, mert az egészségügyi végzettség jó bemenet volt, viszonylag rövid idő alatt bele tudtam tanulni. A feladat gyógyszerkutatási projektek koordinálása, menedzselése volt, multis környezetben. A munka nagy része angolul zajlott, lehetett utazgatni, ami tetszett. De nem nyugodtam, mert mindig érdekelt a pszichológia is, úgyhogy a munka mellett elvégeztem a Szegedi Tudományegyetemen. Amikor a képzés a végéhez ért, úgy éreztem, hogy szeretném a vállalati tapasztalatot és a pszichológiát ötvözni, és így jött a HR és a recruitment. Kötődik az üzleti világhoz, de a kommunikációnak, emberismeretnek, és a soft skilleknek is elég nagy szerepük van benne.
Mennyire volt magától értetődő az átmenet, hozták magukkal a dolgok a következő lépést, vagy voltak olyen pontok, amikor átgondoltad, hogy hogyan szeretnél továbbhaladni?
Két dologban kellett leginkább stratégiát alkotni. Az egyik az volt, hogy az egyetem és a munka hogyan egyeztethető össze, mert ott jól kellett az idővel bánni, jól kellett logisztikázni, de a munkahelyem egyébként támogató volt. A másik dolog, ami komolyabb tervezést igényelt az az volt, hogy hogyan tudok a gyógyszeriparból HR területre átmenni. Hogy tudom egyáltalán megértetni, vagy képviselni azt, hogy miért szeretnék ekkorát váltani? Valljuk be, ez nem egy kapcsolódó terület, ezért fel kellett építeni azt a stratégiát, hogy milyen önéletrajzzal, milyen pozíciókra, milyen bérigénnyel érdemes pályáznom, illetve hogyan kommunikáljam a váltások okát. Ez egy néhány hónapos folyamat volt, voltak nehézségek, viszont megtaláltam azt a helyet, a Manuviát, ahol nyitottak voltak erre a komplexitásra, és inkább előnyt láttak benne, nem pedig furcsaságot.
Mit szóltak az előző munkahelyeden, hogy elkezded a pszichológiát tanulni, amivel talán érzékeltetted is, hogy váltani fogsz?
Igazából a kettővel ezelőttinél kezdtem el, de a másik is gyógyszeripari, hasonló pozíció volt. Ahol akkor voltam, amikor elkezdtem, ott úgy beszéltem róla, hogy ez érdekel, valamivel kitölteném az időm munka mellett. Nem volt ellenállás, megkérdezték hogy hogyan tudják ezt segíteni, és a munkarendemet annyira flexibilissé tudtuk tenni, hogy be tudtam járni az egyetemre.
Mit gondolsz, mi lehetett annak az oka, hogy mint végzett pszichológus ellenállásba ütköztél, és nehezebb volt elhelyezkedni?
Szerintem egyrészt az, hogy nem feltétlenül értették, akik az önéletrajzomra ránéztek, hogy ez így mi, bár próbáltam érthetően összerakni, és akár egy kísérőlevélben bemutatni, hogy én mit is szeretnék, hogy lássák, hogy ez részemről egy tudatos döntés, és nem csak kavargok, mert nem tudom mit akarok. De nem biztos, hogy ez mindenhol átment. A másik ok pedig szerintem az volt, hogy sok esetben attól tartottak, hogy be kell majd tanítani, mert erről az egészről foglalmam sincs, nincs tapasztalatom. Tarthattak attól is, hogy a gyógyszeriparban elég magasak a fizetések. És valóban anyagi kompromisszummal járt ez a váltás számomra, így esetleg gondolhatták azt, hogy nagy összeget várok el.
Mennyire volt ténylegesen nehéz beletanulni az új munkakörbe?
Egyáltalán nem, mert már nagyon akartam. Azt gondolom, hogy amikor valaki már igazán motivált egy új területre vagy új szakmára, akkor a tanulás kifejezetten élvezetes. Nem éreztem megterhelőnek, mert már vártam, hogy végre ezzel foglalkozhassak. A Manuviánál sokan dolgoznak pszichológus végzettséggel, ami azért is jó, mert bennünk van az a szemlélet, hogy jól tudunk mentorálni, juniorokat tanítani - most már ebbe én is bekapcsolódom - úgyhogy egy nagyon jól felépített tanulási folyamat van kialakítva. Mindig akkor jött a következő elem, amikor elérkezett az ideje, így elég komfortos volt ez az időszak.
Mivel foglalkozol most pontosan?
Recruitment a fő profilom, ezen belül IT recruitment, illetve most már inkább vezetői pozíciókon dolgozom. Ez azt jelenti, hogy a jelöltek felkutatása, interjúztatása, illetve key account manageri feladatok, tehát az ügyfelekkel való kapcsolattartás is hozzám tartoznak. Én egy end-to-end recruitmentnek mondanám ezt a folyamatot. Új ügyfelek szerzése, szerződések tárgyalása is beletartozik a feladatkörömbe, és emellett egyéni tanácsadással is foglalkozom, leginkább karrier témában.
Hogy jött a HR a pszichológiából?
Sok pszichológus megy el HR területre, azt gondolom, hogy jól hasznosíthatóak azok a soft skillek, amiket az ember pszichológusként vagy már eleve magában hordoz, vagy ott fejleszti ki. A kommunikáción és a soft skilleken nagy hangsúly van, legalábbis nálunk mindenképp. A tanácsadói szemléletet is jól tudom használni ebben a munkakörben.
Úgy gondolom, hogy valahol a vállalati szervezetbe ágyazva is kapcsolódik az emberhez a HR. Azzal együtt, hogy stratégiai szerepe és komoly pénzügyi relevanciája van a HR-es döntéseknek, mostanában egyre inkább megjelenik az employer experience és employer branding is, vagyis hogy maga a munkavállaló hogy is van jelen ebben a szervezetben, hogy érzi magát abban a környezetben, amiben van, hogy lehetne ezt jobbá tenni. Ez egészen komolyan kapcsolódik a pszichológiához. A szervezetekben is szükség van olyan szakemberekre, akik az emberi oldalt képviselik, azzal együtt, hogy tisztában vannak a szervezeti kérdésekkel és az üzleti érdekekkel is. Ezt kell jól összehangolni szerintem.
Tudtad a pszichológia szak elkezdésekor, hogy ha befejezed, akkor irány a HR?
Igen, nekem ez a kezdetektől megvolt. Szeretem az üzleti környezetet, az irodai létet, így továbbra sem képzeltem úgy, hogy visszatérnék az egészségügybe. Szóval igen, ezért is csináltam. Egyrészt tényleg érdekelt, másrészt úgy éreztem, hogy ez egy jó belépő lehet akár a HR területére is. Így is lett, ebben megtaláltam a helyem, jól érzem magam.
Volt valamilyen meghatározó dolog, ami segített ebben a folyamatban, segített eljutni idáig?
Még a kezdetekkor, amikor rájöttem, hogy mégsem akarok gyógytornász lenni, a húszas éveim elején, részt vettem egy coaching folyamatban egy olyan lánnyal, aki szintén gyógytornász volt korábban. Azért is őt választottam, mert azt gondoltam, hogy tud kapcsolódni ahhoz, hogy mi a jó, és mi nem jó ebben, merre lehet elindulni ebből. Ez egy néhány hónapos folyamat volt, ami rengeteget segített abban, hogy összerakjam magam, megtanuljam azt például, hogy egy önéletrajzot hogyan kell megírni, egy állásinterjún hogyan kell kommunikálni. Az egészségügyben ezek teljesen máshogy működnek, ott ilyesmit nem tanultunk. A coaching során felszedett skillsetet azóta sok döntésemnél hasznosítottam, ezért azt gondolom, jó befektetésnek bizonyult. Azóta mindig elmondom, ha ilyen kérdéssel fordulnak hozzám, hogy érdemes igénybe venni a coachingot, én abszolút hiszek benne. Négy-öt alkalom is elég, hogy egy kicsit irányba állítsa az embert, ha olyan jellegű kérdése van.
Volt mélypont, amikor úgy érezted, hogy mégsem fog menni?
Igen, egyrészt a vizsgaidőszakokban néha elért, amikor hazamentem ötkor, és hatkor elkezdtem tanulni mondjuk éjfélig vagy ameddig bírtam, másnap pedig dolgoztam. Az kemény volt, illetve a munka mellett megírni a szakdolgozatot, megcsinálni a kutatást. Intenzív időszak volt, és voltak olyan pontok, amikor azt éreztem, hogy ez sok.
A másik ilyen periódus akkor volt, amikor elkezdtem HR-es területen munkát keresni. Nehéz volt néha, amíg nem indult be az első hetekben. Csak küldözgettem az önéletrajzokat, követtem őket egy kis excel fájlban, és láttam, hogy már a huszadikat küldöm, és még mindig nem hívott senki. Ott nagyon kellett abban hinni, hogy meg fogom találni azt a helyet, ahol pont engem keresnek, és örülni fognak annak, hogy színes a hátterem.
Mi segített ezen átlendülni?
Talán az, hogy nagyon akartam. Vagy hogy már nem akartam abban a közegben maradni, annyira nem éreztem magaménak, hogy úgy éreztem, muszáj kapnom egy ajánlatot valahonnan. Talán ez a nagyon akarás, vagy az abba vetett hit, hogy van olyan hely, ahol pont engem várnak. Valahogy belülről erőt tudtam meríteni. De a párom támogatását is megemlíteném, aki sokszor mellettem állt, és bátorított, hogy tartsak ki.
Te mint recruiter mennyire találkozol a karrierváltás jelenségével?
Abszolút találkozunk, olyannyira, hogy általában a karrierváltást kapjuk témának a HVG állásbörzén a tanácsadás szekcióban, ahová mindenféle háttérrel érkeznek emberek. De interjúkon is előfordul, hogy látunk érdekes karrieríveket.
Mi a tapasztalatod erről az oldalról, hogy fogadják a cégek?
Változó. Nekünk ügynökségként az a feladatunk, hogy az ügyfeleink igényeit megérezzük és megpróbáljuk egyrészt kielégíteni, másrészt egy kicsit formálni is. Mindig adunk visszajelzést, hogy például egy olyan jelölt is jó lehet, aki egy picit más területről érkezik. Elmondjuk, hogy ő mit hozhat, milyen skilljei lehetnek, amire lehet, hogy az ügyfél nem is gondolt. Tehát a gondolkodás szélesítését abszolút képviseljük, de sokszor látjuk, hogy van egy konkrét elképzelés, és attól nehezen térnek el. Sok esetben a HR menedzserek elképzelnek egy ideális embert az adott pozícióra, de van, hogy hosszú hónapokig nem találjuk meg, és akkor visszajelzünk, hogy talán ezt a képet el kell engedni. És nyugodtan lehet bízni abban, hogy esetleg egy picit más háttérrel érkező ember is meg tudja tanulni, ha motivált.
Számodra elképzelhető, hogy váltasz még?
Nem szeretnék ekkorát váltani többször. Azt gondolom, hogy a HR-en belül vannak lehetőségek, illetve a tanácsadásban, pszichológiában is, így ezekben látom a jövőt. A Manuvia egyébként elég flexilibilis is ahhoz, hogy lehetővé tegye, hogy akár mindkettőben tudjak működni. Úgyhogy ilyesmiben gondolkodom, de egy ekkora váltás már nem vonz, mert nagy odafigyelést és sok energiát igényelt.
Mit tanácsolnál azoknak, akik gondolkodnak a karrierváltáson, de hezitálnak?
Azt szoktam kérdezni, ha valaki hezitál, hogy mi lenne ha nem számítana a pénz, nem számítanának a körülmények. Mi lenne az a munka, amit akkor is csinálna, ha milliomos lenne? Fontos, hogy egy kicsit elengedje gondolatban ezeket a kereteket, és megengedje magának, hogy elgondolkodjon a tényleges vágyain. Így lehet közelebb jutni ahhoz, hogy valójában mit is szeretnénk, onnantól lehet elindulni abba az irányba, hogy mi a realitás, és mérlegelni, hogy hogyan, milyen irányban, milyen lépésekkel valósítható meg. Azt gondolom, hogy összehasonlítatlanul más élmény úgy dolgozni, ha az ember szereti, amit csinál és tud hozzá kapcsolódni, mintha csak muszájból csinálja.
Te is karriert váltottál? Meséld el nekünk, hogyan csináltad. Jelentkezz itt és mi felvesszük veled a kapcsolatot.
Még több érdekességért csatlakozz a Reloaded - Karrier újratöltve csoportunkhoz!
